A logopédiai nevelés, gondozás célja, hogy biztosítsa a beszédhibás egyén személyiségének fejlődését, az egyén célkitűzéseinek megvalósulását, az optimális szocializációt, a sikeres habilitációt illetve rehabilitációt. A logopédia, a beszéd-, hang-, és nyelvi zavarban szenvedő egyén egész személyiségét érintő pedagógiai jellegű gyógyító-nevelés.

A beszédjavítás vagy terápia a logopédiai tevékenység legmeghatározóbb része, amelynek során megvalósul a beszédhibás gyermek személyiségének és beszédhibájának korrekciója. Ez körülhatárolható, egyénre lebontott terv alapján, célirányos kommunikációs és funkciófejlesztő tevékenységgel, valamint beszédgyakorlatokon keresztül történik. A beszédhiba megszűnése, javulása nem jelenti a gondozás lezárulását. Szükség lehet még utógondozásra, amely a kezelésre járt, főleg súlyos, beszéd- és nyelvi zavarban szenvedők beszédállapotának szinten tartását, ellenőrzését jelenti meghatározott időközönként.

A következő helyzetekben vagy nehézségek esetén nyújtunk segítséget:

Ha a gyermek ép érzékszervekkel, ép intelektussal rendelkezik, megfelelő beszélő környezet veszi körül, de ennek ellenére a beszéde csak később vagy nem indul meg, 2-2,5 éves korra nem birtokol 70 szavas szókincset, aktívan nem használ rövid szókapcsolatokat, akkor beszélünk megkésett/akadályozott beszédfejlődésről.

A megkésett beszédfejlődés terápiája öt nagy terület fejlesztésére irányul, melyek a beszéd- és a nyelv, mozgás, emlékezet, gondolkodás, és a figyelem. A terápia kezdeti szakaszában a beszédre irányuló figyelem fejlesztése, a beszédkedv felkeltése történik. A szókincs bővítése és a nyelvtani rendszer elsajátítása végigkíséri a terápiát. Mivel a gyermekek elsődleges tevékenysége a játék mindez játékos helyzetekbe ágyazottan valósul meg.

Azokat a gyermekeket, akik 2-2,5 éves korban nem beszélnek, vagy szókincsük szegényes, nem éri el az 50-70 szót, nem használnak szókapcsolatokat.

Előfordul, hogy a gyerekek egyes hangokat egyáltalán nem ejtenek, esetleg az adott hangot egy másik hanggal cserélik, vagy, hogy az adott hangot nem megfelelő módon képzik. Az összes fent felsorolt esetben artikulációs zavar terápia indokolt, ha a gyermek már betöltötte ötödik életévét. Ha a gyermek még nincs 5 éves a terápia megkezdése még nem szükséges, mivel a hangok kiejtésének tisztasága 5 éves korig spontán is javul.

Az artikulációs terápia célja, hogy a gyerek képes legyen a hangok szabályos kiejtésére, és hogy ez a képessége a spontán beszédben is beépüljön. Ennek a terápiának kötött felépítése van, amiben nagyon fontos a sok gyakorlás és a gyakori ismétlés. A foglalkozások során játékos helyzetekben tesszük izgalmassá a gyerekek számára a gyakorlatokat.

Olyan 5 évnél idősebb gyermekeket, akik egy vagy több beszédhangot helytelenül vagy egyáltalán nem ejtenek.

A tanulási zavarok kialakulása szempontjából jelentős szerepe van a megelőzésnek. Ha már óvodáskorban felvetődik a diszlexia veszélyeztetettség gyanúja mihamarabb szükséges megkezdeni a fejlesztést, mellyel megakadályozhatóak a tanulási zavarok kialakulása.

A diszlexia-prevenció terápiának lényeges része a sokoldalú képesség-, készségfejlesztés, az olvasás- és írástanítás előkészítése. A terápia fő elemei: a téri tájékozódás fejlesztése orientációs gyakorlatokkal, a hallási figyelem, a ritmusérzék, az emlékezet, a figyelem trenírozása, a beszéd alaki és tartalmi fejlesztése.

Ha óvodáskorú gyermekénél, tapasztalják a következő jelenségeket akkor szükséges lehet a diszlexia prevenciós foglalkozás

Diszlexiáról akkor beszélünk, ha a gyermek súlyosan alulteljesít az írott szövegek kiolvasásában és megértésében, annak ellenére, hogy ép intelligenciával rendelkezik, megfelelő módszerrel és elegendő mennyiségű gyakorlással zajlott az olvasás elsajátítsa.

A tévesztett betűk újratanítása, a téri tájékozódás fejlesztése, a munkamemória fejlesztése, a nyelvi készség fejlesztése, olvasási gyakorlatok végzése, és a szövegértés fejlesztése.

Azokat az iskolás korú gyermekeket, akikre az alábbi tünetek közül egy vagy több jellemző:

A diszgráfia sokszor a diszlexiával együtt járó tanulási zavar. Írászavar, mely az írásmozgások nehezített kivitelezésében és a helyesírási nehézségekben mutatkozik meg.

A terápia során elsődleges fontosságú az íráshoz szükséges képességek fejlesztése, úgy mint a finommotorika, a grafomotorium, a vizuomotoros koordináció, az akusztikus figyelem, ritmus, az emlékezet fejlesztése, a helyesírás fejlesztése, és a beszédkészség fejlesztése.

Azokat az iskoláskorú gyermekeket, akiknél az alábbi tünetek közül egy vagy több fennáll:

A beszédészlelés az a készség, mely lehetővé teszi a gyermek számára, hogy beszédhangokat, a beszédhangok egymáshoz kapcsolódását, hosszabb hangsorokat felismerjen, és képes legyen arra, hogy az elhangzásnak megfelelően megismételje ezeket. Ennek a készségnek köszönhető, hogy a gyermek megtanulja anyanyelve szavainak hangzását és egyre több új szó (hangsor) felismerésére lesz képes.

Beszédmegértésen az elhangzó szavak, szókapcsolatok, mondatok, mondatsorozatok jelentésének, tartalmának megértését értjük. A beszédészlelés tehát nem azonos a beszédértéssel.

Az életkornak megfelelő szintű beszédészlelés biztosítja a gyermek számára az anyanyelv megfelelő elsajátításán kívül, hogy nehézség nélkül tanuljon meg olvasni, írni, idegen nyelvet elsajátítani.

A beszédészlelés és megértés egymást feltételezve és támogatva fejlődik a nyelvelsajátítás során. Bármelyik sérülése, később zavart okozhat az olvasás tanulásában.

A beszédészlelés fejlesztésének gyakorlatai: a hangsor- és szóismétlés, szógyűjtés, szólánc, hangfelismerés, hangkeresés, hangidőtartamok, hangokból szóalkotás. A beszédmegértés fejlesztése különböző kommunikációs helyzetek teremtésével történik, beszélgetés, mesehallgatás során. Kiemelt szerepe van a szókincs bővítésének.

Azokat a gyermekeket, akiknél az alábbi tünetek közül valamely fennáll: